[1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [378-359] [Korábbi]  
 
	
		
	 
	
		Kedves barátom, barátaim! 
Sajnos hosszabb ideig beteg voltam, de már jobban vagyok. - Hálás köszönetem Neked és mindenkinek betegségem ideje alatt kapott üzenetekért és látogatásokért. 
 
  | 
	 
 
 
	
		
	 
	
		Kedves barátom, barátaim! 
Sajnos hosszabb ideig beteg voltam, de már jobban vagyok. - Hálás köszönetem Neked és mindenkinek betegségem ideje alatt kapott üzenetekért és látogatásokért. 
 
  | 
	 
 
 
	
		
	 
	
		Kosztolányi Dezső 
Ó, hányszor látlak mégis bennetek, 
kis testvérkéim, rongyos gyermekek. 
Deres kertekben, ablakom alatt, 
ott lázadoztok ti ijesztve, némán, 
kékzubbonyos, halálra-szánt csapat, 
a hóba, ködbe, fenyvesek árnyékán. 
A pici kőműves mily csatakos, 
milyen fakó a pöttön lakatos, 
az ács fia, mint Jézus, oly csodás, 
pörölyt emel a kicsike kovács, 
sír a bognár, az asztalos fia, 
egész, egész gyermek-ármádia. 
Apámat hívnám, de ő alszik mélyen, 
a messzeség zenél a messze éjen. 
És nézem őket és siratom őket 
az éjjeli, makrancos zendülőket. 
Harcolva árnnyal és meleg szobával, 
nyitott szemmel velük szövetkezem, 
és ablakon és véren-sorson által 
őnékik nyújtom úri, kis kezem. 
----------------------------------------------------------------- 
  
Kati és Macsekok  | 
	 
 
 
	
		
	 
	
		Szia! 
Én már nagyon unom a telet, virágokat, napot, 
 kékeget és zöld füvet szeretnék! :-) . 
A jövő hétre vidám, és meleg napokat kívánok! 
Puszi  Fanta
   | 
	 
 
 
	
		
	 
	
		| 
   
  
  
Valaki értem imádkozott 
Mikor a bűntől meggyötörten 
   A lelkem terheket hordozott 
   Egyszer csak könnyebb lett a lelkem 
   Valaki értem imádkozott. 
    Valaki értem imádkozott, 
   Talán apám, anyám régen? 
   Talán más is, aki szeret. 
   Jó barátom vagy testvérem? 
    Én nem tudom, de áldom Istent, 
   Ki nékem megváltást hozott, 
   És azt, Aki értem csak 
   Egyszer is imádkozott.   
Áldott, pihentető hétvégét, jövő hétre vidám napokat kívánok szeretettel! 
Millió puszim! 
semilin ,  portalguru 
  
  
  
 | 
	 
 
 
	
		
	 
	
		  
Katona József: Az Andal 
Be csendes az estve, 
be bágyad a Nap, 
be gyászra kifestve - 
be hűlt ez a Lap! 
Tövében elégve a déli sugártol 
az ősz levelecske pörögve lepártol 
s le sem jöve vettetik a Zephir-ártol 
magán nyöszörögve az ősi határtol. 
  
Csak egy üreg ásít 
csak a liget int, 
csak ingad a pázsit 
csak ejti a színt! 
Az életerő kifagy: ott, hol az ékkel 
beéjeledő halom oldala kékel, 
tünődve egy elfeketűlt döledékkel 
csak a siket estveli csend tyütyürékel. 
  
Elbódit az Alkony, 
elömlik az ég, 
elúszik az al-hony, 
ellátszik a Vég! 
Elállva marad bajait kilehellve 
a megmerült tetem, ajk, szava, nyelve, 
egy égi világbol alélt szeme tellve 
fut Órionok kebelébe lövellve - 
Kireppen az elme 
(kicsalva eként) 
ki, szive szerelme, 
Ki így kiteként! 
Üdv: Sebzett Angyal  | 
	 
 
 
 
	
		
	 
	
		 
Szia! 
Szép estét, és vidám, hómentes hétvégét kívánok! 
Puszi  Fanta. | 
	 
 
 
	
		
	 
	
		Rónay György:
Verebek
Tizennyolc-húsz fokos hideg  
volt idefönt a hegyvidéken.  
Már azt hittem, ezen a télen  
kipusztulnak a verebek.  
Napok óta egyet se láttam.  
S mi történt tegnapelőtt? Ebéd  
után egy kevés maradék  
      volt még a tálban,  
csak pár falat, de mégis étek:  
eltenni kevés, kidobni vétek.  
A cica kényes, nem eszi meg.  
„No, majd megeszik a verebek!”  
Azzal egy kis tálkára véve  
kitettük a balkon közepére  
      a hóba.  
Nem történt semmi perceken át.  
Aztán megrebbent egy bokorág,  
      s gyanakodva  
      kidugta fejét,  
és szétnézett egy kis veréb.  
Szemügyre vette a terepet –  
(de akkor már új s új verebek,  
tíz-tizenöt is lehetett,  
tolakodtak a háta megett) –  
tollát borzolta, mintha fázna,  
      majd hirtelen  
      rászállt egyenesen  
a balkon alatt a barackfára.  
Onnét, kis kémlelés után,  
mint csöppnyi gombolyag,  
oly puhán huppant le a hóba a balkonon.  
A többi veréb az ágakon  
      leste, mi lesz.  
Nem történt semmi. A kis begyes  
ugrott egyet-kettőt, utána  
      lecsapott a tálra,  
kikapott belőle egy rizsszemet,  
      s eszeveszett  
iramban visszamenekedett  
      a fára;  
      onnét lesett  
a balkonunkra. A többi veréb  
      elébb s elébb  
óvakodott, majd egyik a másik  
után röppent a barackfáig,  
barackfáról balkon peremére,  
s onnét orvul, gyanakodva,  
      félve a tálig,  
s egy rizzsel vissza az ágra.  
Ellepték már egészen a fát.  
És most kezdődött a haditanács!  
      Micsoda lárma!  
Húsz? ötven? száz? – a Rózsadomb  
valahány verebe ott zsibong  
azon az egy fán, ott csivitol,  
      s amikor  
elérkezik a pillanat,  
zúgva megindul a csapat:  
surrog-burrog a sok kicsi fürge  
      szárny, s a szürke  
hadsereg elfoglalja a tálat.  
      Nekilátnak,  
nyelik szaporán a rizsszemeket.  
S a tálon csak úgy kopog és pereg  
a sok kicsi csőr: tíz, száz, ezer  
békés kis géppuska kelepel,  
s mire a nagy csata véget ér,  
a tálka alja olyan fehér,  
hogy annál szebb a leghevesebb  
mosogatás után se lehet.  
      A balkonon a hó  
      tele van millió  
      pirinyó  
      szarkalábbal:  
a verebek lábnyomával.  
Azóta minden ebéd után  
nagy veréblakoma van Budán  
a balkonunkon: itt zsibong  
      a Rózsadomb  
minden verebe, s zengi veréb-  
nyelven, hogy jólesett az ebéd,  
s jöhet bátran a többi veréb  
vendégségbe, mert van elég,  
      s lehet  
mínusz tíz, húsz, harminc: a telet  
majd csak kibírjuk, verebek,  
verebek, rigók, emberek,  
ha van bennünk egy kis szeretet. 
  
Kati és Macsekok 
  | 
	 
 
 
	
		
	 
	
		Februári óda 
Jaj, mily gödörbe buktat e február, 
mily mély homályba? Csillagaim hunyó 
világa hamvad. Földre ver le 
szörnyü betegség.  
Sorsom, mely eddig tétova ködbe bújt 
egyszerre itt van, szőnyeges és meleg 
szobámba sétál, mint a farkas, 
rám vicsorogva.  
Ijedve futnék, ámde hová lehet? 
Nincsen menekvés, zörgetek esztelen, 
kemény kilincsen és vasajtón 
koppan a szándék.  
Csupán te állsz itt, kedvesem, árny gyanánt, 
távolba mosva, sápatag és merőn, 
már mint az özvegy, kit halott férj 
hűtlenül elhágy.  
Még sincs üres szó ajkadon, és hazug 
vigaszt se súgsz te. Mint a csodálatos 
józan való vagy, és a hűség 
s mint a halál nagy.  
El is felejtem a szanatórium 
pálmáit és a téli-sötét delet, 
s a mélyből a fényes magasba 
fölkiabálok.  
Jó volt tevéled járni a sárgolyó 
üröm-vidékét, a keserű mezőt, 
ó boldogságom édesanyja, 
társam a rosszban.  
Én nem szerettem önmagamat soha. 
De te szerettél. Egyszerű és igaz 
jóságod oly gyors, lángoló volt, 
hogy utolértél.  
Ha fújt a szél, még át se cikázhatott 
a gondolat, hogy "meghülök", amikor 
önzésem is előzve: "meghűlsz", 
már te kimondtad.  
Lásd, így dicsérlek szakszerü, tárgyias, 
pontos szavakkal, úgy, ahogy illet ez, 
mert köznapi voltál te mindég, 
mint a verőfény.  
Kések között, a végzet a vállamon, 
téged dalollak, még nyomorékul is, 
száj nélkül is, szájamba sebbel, 
emberi nagyság. 
 
  | 
	 
 
 
	
		
	 
	
		  
Kellemes Hetet kívánok ezzel a jeges képemmel! 
Remélem tetszik, nem rég készítettem. 
Sok puszi.:Lilla  | 
	 
 
 
 
	
		
	 
	
		  
 
"A szeretet csodálatos dolog. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adjunk: mindig jut belőle bőven mindenkinek." (Pamela J. deRoy) 
Nagyon boldog valentin napot és szép hétvégét kívánok! Szeretettel: Manócska  | 
	 
 
 
	
		
	 
	
		  
Rózsa, rózsa, rengeteg, 
lányok, lepkék, fellegek, 
lányok, lepkék, fellegek, 
illanó könny, permeteg. 
 
Lángoló menny, alkonyat, 
csupa vér az ajakad, 
csupa vér az ajakad, 
ha csókollak, védd magad. 
 
Minden árad, fut, remeg, 
rádnéz, aztán ellebeg, 
rádnéz, aztán ellebeg, 
csak az Isten érti meg. 
 
Messze libben a hajad, 
nevetésed ittmarad, 
nevetésed ittmarad,  
mint kendõd a szék alatt. 
 
Rózsa, rózsa, rengeteg, 
lányok, lepkék, fellegek, 
lányok, lepkék, fellegek, 
illanó könny, permeteg. 
 
Weöres Sándor: Részlet a Rongyszõnyeg c. ciklusból 
Boldog valentinnapot: Sebzett Angyal  | 
	 
 
 
 
	
		
	 
	
		  
A barátság abban a különleges pillanatban történik,amikor valaki kapcsolatot teremt egy másikkal,bizalmak, kényelmek, hisz egy másikban,barátra szomjazónak, előbb jó baráttá kell ,válnia.A barátság azért is olyan titokzatos ..Ezért is mondják a barátság egy kincs. Igaz valentin nap szerelmesek ünnepe, de a baráti szeretet is fontos.Ezt a kincset.sohase engedd ki kezedből...Kellemes hétvégét is.Ölellek.Ilcsi  | 
	 
 
 
	
		
	 
	
		| 
   
  
  
"Mert az égi útnak elve: menni mindíg énekelve,  
akkor is, ha sebből vérzik kőbe horzsolt homlokom. 
Tudom, a menny kapujában utolérlek Krisztusom." 
(Dsida Jenő) 
Nem tűntem ám el teljesen, csak még mindig tart a nemszeretem munkám... 
Áldott, pihentető hétvégét, jövő hétre vidám napokat kívánok szeretettel! 
Millió puszim! 
semilin ,  portalguru 
  
  
  
 | 
	 
 
 
	
		
	 
	
		Szia! 
Kellemes, vidám hétvégét, és Boldog Valentín napot kívánok! 
Puszi  Fanta
  | 
	 
 
 
	
		
	 
	
		  
Szép vidám hétvégét.  
Kati és Macsekok   | 
	 
 
 
 [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [378-359] [Korábbi]  
 |