Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
Weöres Sándor
Kellemes napot kivánunk:)
Kati és Macsekok
2008.09.16. 21:32
Fáááázom.... Szebb napokat kívánok!
Mára jó éjszakát, szép álmokat!
A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet!
Öreg bölcs, mondd csak: Míg mi a halottat,
A szenvedőket telehintjük könnyel:
Az Isten, aki mindnyájunknak atyja,
Mért nézi mindezt jéghideg közönnyel?
- Nem tudom!
Talán azért, mert tudja jól az Isten,
Hogy nincs halál, s örökké tart az élet?
Hogy más alakban támadunk föl ujra,
Ha régi formánk széttört, semmivé lett?
- Nem tudom!
Ismertem embert. Nem tett soha rosszat.
Nemes, nagy lelkén nem volt soha szenyfolt.
S csapások érték, hogy csaknem megőrült!
Mért szenvedett így, hogyha bűntelen volt?
- Nem tudom!
Ismertem embert. Maga volt a gazság.
De életét bőségben, vígan élte,
S fénylett rá folyvást a szerencse napja!
Ha hitvány volt, az Isten mért kimélte?
- Nem tudom!
Vagy van talán igazság, túl a földön?
Van angyal, végzést lángbetükkel író?
Van, aki lát, hall és itéletet mond,
Különbet, jobbat, mint a földi bíró?
- Nem tudom!
A vénség elhal, sírba dől. Helyén van.
Korhadt, kiélt. De jó uram, felelj meg
E bús kérdésre: Mért hal meg a bájos,
Friss, édes jószág - mért hal meg a gyermek?
- Nem tudom!
Egy eb döge s halott Napóleon közt
Nincsen különbség? Úgy elpusztul éppen
A fényes lángész, mint a ronda állat,
Mely túrt, sarat túrt teljes életében?
- Nem tudom!
Hát életünknek nincs más célja, mint az,
Hogy porrá váljunk, temetői röggé?
Legyek módjára röpködjünk a fényben
Pár évig - aztán rothadjunk örökké?
- Nem tudom!
Biztos, hogy végül megfagy az egész föld!
Ha mindezt tudja és előre látja:
Mért küzd, mért épit, mért tanúl az ember?
Felelj meg erre, bölcsesség barátja?
- Nem tudom!
Ó szép öreg bölcs! Mielőtt kilobbansz
S hulládon férgek milliói rágnak -
Mondd: érdemes volt a világra jönnöd?
Mondd: van-e célja az egész világnak?
- Nem tudom!
"A hit csodákra képes; arra késztetheti Istent, hogy megmutassa magát, s megadja
néked azt, amiről hiszed, hogy megkaphatod tőle.
Isten áll legközelebb az emberhez, számára Ő a legfontosabb.
Nem mindenkinek lehet közelében az édesanyja és édesapja, de Isten mindig veled van, benned van.
Még akkor is, ha nem szereted Őt. Nem fog sohasem elhagyni, belőled kiköltözni. Vigyáz rád, mint szemhéj a szemre.
Minden sejtedben jelen van. A Szereteten keresztül ismerheted fel Őt."
Bölcs! szőr köntöst ölts, örömödhöz több örömöt tölts:
Könnyözönök közt nyögj, s jöjjön öröm könyörögj.
Úgy kurucúl bút futsz, úgy rút bún túl kurucúl jutsz;
Ugy múl rút hurutunk, s burkusul uccu! futunk.
Értelmesben
Te ki bölcs vagy, ne vágyj pompás köntösökre
Se felettébb való bolond örömökre.
Se szomorú sorsod közt kétségbe ne ess
Minden jót Istentől kérj, hogy boldog lehess.
Úgy minden szívfojtó eseteken túl jutsz
S ellenségeiden vitézül által futsz.