A kedvenc kutyám

Van egy gyönyörű kutya a szomszéd udvarba,

akinek hamarosan el kell pusztulnia.

Mert mostanában olyan sebesülés érte,

hogy nagyon nehezére esik felkelnie.

Valószínűleg eltörte az egyik lábát,

és közbe valahogy megüthette a hátát.

Hiába próbáltam szólongatni a nevén,

csak nehezen tudta felemelni a fejét.

Ezt a kutyát már nagyon régóta ismerem,

és az évek folyamán nagyon megszerettem.

Olyan is volt már, hogy eljött velem a boltba,

amíg ki nem jöttem ott ült az ajtóba.

Nagyon szereti a pacsikat osztogatni,

én meg őt szeretem nagyon simogatni.

A simogatást mindig megszokta hálálni,

úgy , hogy a mancsával fogva szokott tartani.

Egy kevés maradékot mindig viszek neki,

aminek ő nagyon megszokott örülni.

Ilyenkor örömében rám szokott ugrani,

de engem sohase szokott megugatni.

                     Makó,
                                                        1996 Január 6.

Copyright: Sárkány Nóra