A kedvenc kutyám
Van egy gyönyörű kutya a szomszéd udvarba,
akinek hamarosan el kell pusztulnia.
Mert mostanában olyan sebesülés érte,
hogy nagyon nehezére esik felkelnie.
Valószínűleg eltörte az egyik lábát,
és közbe valahogy megüthette a hátát.
Hiába próbáltam szólongatni a nevén,
csak nehezen tudta felemelni a fejét.
Ezt a kutyát már nagyon régóta ismerem,
és az évek folyamán nagyon megszerettem.
Olyan is volt már, hogy eljött velem a boltba,
amíg ki nem jöttem ott ült az ajtóba.
Nagyon szereti a pacsikat osztogatni,
én meg őt szeretem nagyon simogatni.
A simogatást mindig megszokta hálálni,
úgy , hogy a mancsával fogva szokott tartani.
Egy kevés maradékot mindig viszek neki,
aminek ő nagyon megszokott örülni.
Ilyenkor örömében rám szokott ugrani,
de engem sohase szokott megugatni.
Makó,
1996 Január 6.
Copyright: Sárkány Nóra