"Az igaz megértés, nem a világ jelenségeinek megértése, hanem az embernek, s rajta keresztül minden emberinek. Önmagunk megértése, megvilágosodás. A többiek megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat. A megértés feltétele: a szeretet, amellyel másokat a szívünkbe befogadunk. Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert. Senkivel sem történhet meg olyan dolog, ami nem emberi. Az emberbe sok minden belefér: a nagyság éppúgy, mint a törpeség. Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is. Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze. Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz."
Békés, kánikula és vihar mentes hetet kívánok! :) Sok szeretettel gondolok Rád: Manócska
Állok, lábamnál tócsa nő
a pocsolyához - az a dolga.
Bevont farokkal bú elő
az eb, hogy lábam megszagolja.
Kövér az ég, az üdv a gondja,
pislog, dagad a püspök dombja,
fütyülnék s számra pára jő -
hát megfontoltan, mint a dudva,
gőzölgök szépen, komolykodva,
révedek én is, révedő.
Fütyültem könnyedébb koromba...
Esik, hogy nőjön sár meg bodza,
csak egy hűvösen heverő
répa, egy jámbor meszelő
meg én hallgatjuk gondolkodva.
Lassudad, országos eső
hulló hajamat panaszolja.
Dörmögő vagyok, dörmögő.
Meg ballagó, hisz evező
nem kell soha az országútra!
És dünnyög, motyog a cipő,
hogy csizmának is elég volna.
Feszeng a tök, busong a boglya,
esik a mezitlábasokra,
a munkátalan munkásokra,
esik a remegő toronyra,
a lágy talajra, tulajdonra,
gödörlakó kubikusokra,
párnás, polgári lakásokra,
esik, esik, hisz az a dolga.
Lassudad, országos eső,
nehézkedve és panaszkodva.
A félelmetes angyal ma láthatatlan
és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szöcske pattan,
szétnézel s nem tudod ki volt.
Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül.
Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.
Ha vélem vagy lapul, de bátor
mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.
Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. Bennem él,
de rajtam kívül is. Mikor fehér
a holdas éj, suhogó saruban
fut a réten s anyám sírjában is motoz.
Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton
s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón:
megszülted és belehaltál!
Rámnéz néha s előre letépi a naptár
sorjukra váró lapjait.
Már tőle függ örökre
meddig s hova. Szava
mint vízbe kő, hullott szivembe
tegnap éjszaka
gyűrűzve, lengve és pörögve.
Nyugodni készülődtem éppen,
te már aludtál. Meztelen
álltam, mikor megjött az éjben
s vitázni kezdett halkan itt velem.
Valami furcsa illat szállt s hideg
lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! -
így bíztatott, - ne védjen bőr sem,
nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.
Nyúzd meg magad, hiszen bolond,
ki bőrével, mint börtönével henceg.
Csak látszat rajtad az, no itt a kés,
nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"
S az asztalon felébredt s villogott a kés.
2009.06.20. 18:46
Der Alte
2009.06.17. 20:45
Manócska
"Barát az, akinek az ember kiöntheti szíve teljes tartalmát, és darabokra apríthatja, tudva, hogy a leggyengédebb kezek fogják megrostálni; megőrzik belőle azt, amit érdemes megőrizni, a maradékot pedig egy gyengéd, szeretetteljes lehellet fogja tovafújni."
Drága Nóri!
Ne haragudj, ha ritkábban jövök, a vizsgaidőszak mindennapjait élem. ... Csodás napokat kívánok Neked!
(Ui.: előzőt kéretik törölni)
2009.06.17. 20:44
Manócska
"Barát az, akinek az ember kiöntheti szíve teljes tartalmát, és darabokra apríthatja, tudva, hogy a leggyengédebb kezek fogják megrostálni; megőrzik belőle azt, amit érdemes megőrizni, a maradékot pedig egy gyengéd, szeretetteljes lehellet fogja tovafújni."
Az élet egyetlen esély- vedd komolyan
Az élet szépsés-csodáld meg
Az élet boldogság-ízleld
Az élet álot-tedd valósággá
Az élet kihívás-fogadd el
Az élet küzdelem-vállald
Az élet érték-vigyázz rá
Az élet játék-játszd
Az élet dal-énekeld
Az élet kaladn- válald
Az élet ÉLET-éjed!
A hétfői hangulatom vasárnap kezdődik,
amikor jókedvem már javában vergődik.
Agyamra jellemző, hogy túlontúl vérbő:
mi a francnak nekünk e rohadék hétfő?!
A jókedvem itt ülve persze csak tetőzik,
látásom a monitortól lassanként kettőzik.
Arra gondolok, hogy otthon milyen laza...
Ígérem jó leszek, csak menjek má' haza!
Kutatom okait, de nem kell messze menni,
a hétfőt minden naptárból ki kéne venni.
Elkezdődik vele a monoton sok munka,
Kilenc óra sincs, s már mindenki megunta!
A mai rímfaragás csak azért jött ám létre,
hogy ki még nem tette, mosolyogjon végre,
Mindjárt itt a holnap és eljön majd a kedd,
Éppen itt az idő, hogy lábad haza szedd!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
