Nap anyó és szél apó harca

 Nap anyó és szél apó harca

 

Nap anyó és a szél apó örök harcban álltak egymással. A szél állandóan versenyezni akart a nappal, hogy melyikőjük az erősebb. A nap ilyenkor mindig kacagott egyet, hogy a szél erősebbnek képzeli magát nála. De a szél azzal bosszantotta a napot mindig, hogy nincs elég mersze kiállni ellene, ezért végül a nap bele egyezett abba, hogy mérjék össze az erejüket. Megbeszélték, hogy egy hónapig tart a küzdelem. Két hétig a szél fúj két hétig a nap süt. Amikor a szél fúj, akkor a nap nem fog kisütni, és amikor a nap süt a szél nem fog fújni. A természet reagálásából fognak rájönni melyikőjük az erősebb. Ez természetesen egy nyári napon történt. A szél elkezdett fújni. Először csak lágyan fújdogált, de később egyre viharosabb lett.  Az emberek és az állatok nagyon megijedtek, hogy most mi van, mert elég hirtelen lett nagy szélvihar. Nem értettek az egészből semmit. Az eget kémlelték, hátha kisüt a nap. Kérlelték nap anyót, hogy süssön ki végre.  De a napocska nem sütött ki, mert most a szélnek kellett fújnia a megállapodásuk szerint.  Úgy nézett ki, hogy lassan beköszönt a tél. A virágok és a fák is kezdték elhullatni a szirmaikat, leveleiket. Mindenki azt gondolta, hogy itt a világ vége. Nagyon meg voltak ijedve. De szerencsére a szél két hét múlva már nem fújt, helyette a napocska kezdett sütni. Ennek azért már sokkal jobban örült mindenki. De ez az öröm se tartott sokáig. A nap ugyanis olyan erővel sütött, hogy a növények kókadoztak a nagy szárazságtól. Az emberek ismét az eget kémlelték, és azt kívánták bárcsak fújna egy kis szél. De a szél apó meg ugye az egyezség értelmében nem fújhatott. Inkább figyelte mi történik a természetben. Na meg szunyókált is kicsit, mert a két alatt bizony kifáradt.  Ez a két hét is eltelt. Az emberek alig merték elhinni, hogy a szél nem fúj, és a nap se süt. Már kezdtek megijedni, hogy ismét valami rendkívüli időjárás lesz. De ez szerencsére most nem így történt. Most a nap anyó és a szél apó megbeszélték, hogy melyikük az erősebb, kire van nagyobb szükség a természetnek. Megállapodtak abban, hogy mind a ketten egyforma erővel rendelkeznek. A világnak a napra és a szélre is szüksége van. A nagy nyári melegbe mindenkinek jól esik, ha a szél lengedezik, és a napocska nem tűz olyan erősen. Télen meg az esik jól, ha a nap elkezd sütni, és a szél nem fúj. Ezek után már nem volt több harc egymás között. Mindketten békésen szemlélik mi történik a világban. A gyerekekkel együtt kacag a szél, ha kacagnak. A nap meg lágyan simogatja őket.

 

Súgó Még nincs hozzászólás.