| Mesék : A kis mókus életet ment |
A kis mókus életet ment
A mókus a felnőtté válás rögös útjára lép Az erdő lakói vígan tették a dolgukat. Semmi különös nem történt velük. Senkinek semmi szokatlan nem tűnt fel. Kivéve a mókust, akinek valami furcsa előérzete volt. Már napok óta érezte, hogy valami történni fog. Csak azt nem tudta, hogy mikor, és mi. Ezt persze elmondta a barátainak, és a szüleinek is, de ők csak legyintettek.
- Majd biztos megint zűrbe fogsz kerülni, és azt érzed. Úgyhogy jobban teszed, ha nem csavarogsz el. -mondták neki-
- Nem, ez egészen furcsa érzés. Olyan érzésem van, hogy hamarosan valami szokatlan dolog fog velem történni, ami megváltoztatja az eddigi életemet.
- Á, beszélsz sok butaságot megint. Biztosan valami megfeküdte a pocakodat, és azt érzed. - mondta neki az édes anyja-
- Inkább menjél el sétálni a közelbe. Biztosan jót fog tenni.
A mókus elment sétálni, ahogy az anyukája javasolta neki. Ment, mendegélt, egyszer csak egy különös hangra lett figyelmes. Eleinte nem is tulajdonított neki jelentőséget, mert abba se volt biztos, hogy jól hallotta e. Ment tovább az ismerős úton, amikor újra halotta azt a bizonyos hangot. Most már egészen biztos volt abban, hogy jól hallotta az előbb is. De még mindig nem tudta, hogy mi az és honnan jön a hang. Elkezdett lassan előremenni, és ahogy haladt előre egyre hangosabban hallotta a hangot. Most már azt is tudta, hogy egy kis madárnak a hangját hallja, amint keservesen zokog. Felmászott egy közeli fára, hogy jobban körül tudjon nézni, nehogy csapdába essen véletlenül. Amint felért, rögtön észrevette, hogy egy kis cinke került veszélybe a folyó partján. Egy kiugró faágba kapaszkodott az egyik szárnyával, ami sajnos nem nyújtott valami nagy védelmet neki.
- Segítnem kell neki, de hogyan? Én sajnos nem vagyok elég erős és úszni se nagyon tudok. De szegény cinkét mégse hagyhatom a sorsára, mert erre talál jönni a sólyom, és észreveszi a cinkét, na de abba inkább nem is gondolok bele. Minden féleképpen segítnem kell neki
- Csak tudnám mitévő legyek.
Pár percnyi gondolkodás után elhatározta a mókus, hogy valahogyan segíteni fog a bajba jutott cinkén.
- Lesz, ami lesz én lemegyek, és megnézem, mit tudok segíteni neki.
Így is lett. Lemászott a fáról, és odalépett a cinkéhez.
- Szia! Mi a baj? Megsebesültél? - a kis cinke ránéz a mókusra, és annyira meg ijedt, hogy majdnem bele esett a folyóba.
- Ne félj, nem bántalak. Segíteni akarok Neked. –a cinke még kissé félve-ránézett a mókusra, és meglátta, a szemében tükröződő aggodalmat, és a szeretetet.
- Tudod, megsebesültem, és ezért nem tudok se menni, se repülni. –szipogott a cinke-
- Majd én segítek, csak ki kell találnom valamit.
- Jó de gyorsan, mert félek nagyon, és éhes is vagyok, és még azt se tudom merre vagyok. A szüleim már biztosan nagyon aggódnak miattam.
- Amit lehet megteszek, hogy kiszabadítsalak, de nem könnyű, mert, nehezen férek oda hozzád, és nem akarok fájdalmat se okozni.
A mókus törte a fejét erősen, míg végül eszébe jutott a megoldás.
- Ne aggódj kitaláltam valamit, csak körül kell néznem a parton. Nem megyek messzire, hogy jól lássalak.
- Jól van de siess, mert érzem, hogy egyre jobban fogy az erőm, és nem bírom tartani magamat sokáig.
Pár perc múlva már ismét a cinkénél volt a mókus, és elmondta neki a tervét, miszerint, ő lehasal az ághoz közel, és egy botot nyújt a cinke felé, amit ő elkap a csőrével.
- Próbáljuk meg. Remélem sikerülni fog, és nem esek bele a vízbe –mondta a mókusnak a kis cinke –
- Ezt én is nagyon remélem, de ne fecséreljük az időt, inkább lássunk neki.
A cinke a csőrével olyan erősen szorította az ágat, amilyen erősen csak bírta, a mókus is összeszedte az erejét, és az utolsó pillanatban sikerült a partra húzni a cinkét. Éppen abban a pillanatban amikor a cinke megmenekült a veszélytől, leszakadt az ág amibe kapaszkodott eddig.
- Hű ez nehéz volt. – mondták egyszerre –
- De most hogyan tovább? Én nem tudok egyedül hazamenni, mert a szárnyam is törött, és a lábam is nagyon fáj. Nem bírok rá állni. Meg azt se tudom merre induljak, mert alaposan eltévedetem.
- Ezen már ne aggódj a nehezén túl vagyunk. Most egy kicsit pihenünk, és hazaviszlek hozzánk. Ott ellátják a sebeidet, bekötöznek, és közbe riasztjuk az erdő riadó láncot is.
- Erdő riadó lánc, az meg micsoda? - kérdezte a cinke –
- Az olyan, hogy szólunk az erdő lakói közül valakinek, és az szó a több lakónak. És ők is szólnak a többieknek. Ez azért nagyon jó, mert így sokkal hamarabb tudunk segíteni annak aki bajba van.
- Úgy mint most nekem?
- Igen.
- Na ideje indulnunk, hogy lehetőleg még sötétedés előtt megtaláljuk a szüleidet.
- De hogyan induljunk el, amikor menni se tudok?
- Úgy, hogy én óvatosan felveszlek a vállamra, és szépen hazasétálok veled.
- Ez eszembe se jutott.
Pár száz méter után már haza is értek, és a mókus rögtön szólt a szüleinek, hogy jöjjenek, mert segítségre van szüksége.
A szülei ijedten siettek elébe, de meglepődve látták, hogy nem egyedül érkezett.
- Mi a baj? Mibe kell segíteni?
- A cinke megsérült és el kellene látni a sebeit. Közbe a riadó láncot is el kell indítani, mert nem találja a szüleit.
- Rendben van, mi ellátjuk a cinkét, addig te kezd hozzá a riasztáshoz.
A mókus felkereste a bölcs baglyot, és elmondta, hogy a cinke eltévedt, és most nem talál haza.
A bagoly azonnal szólt az erdő többi lakónak, és ők is riasztották a többieket.
Közben a mókus szülei enni, inni adtak a cinkének, és lefektették pihenni.
- Feküdj le és pihend ki magad, hiszen látszik, hogy nagyon megviseltek a történtek.
Nem telt bele fél óra a cinke szüleihez megérkezett a riadó lánc, miszerint, a csemetéjük jól van, és a mókus családjánál van.
Elindultak hát a mókus családhoz, ahol a cinke éppen aludt. De mikor meg hallotta a szülei hangját, rögtön felébredt, és szégyenkezve eléjük állt.
- Most ugye nagyon haragudtok rám, amiért bajba sodortam magam?
- Nem, nehogy. Annál jobban aggódtunk érted, nem tudtuk, hogy mi lehet veled. Már teljesen kétségbe voltunk esve.
A kis mókus ebbe a pillanatba értette csak meg, hogy mit érezhettek a szülei amikor annakidején ő került bajba. Ez a nap valóban megváltoztatta az életét. Elkezdett felnőtt fejjel gondolkodni, nem csinált semmi butaságot, amivel bajba sodorhatná magát. Sőt, még egy életmentő kitüntetést is kapott, amit büszkén őriz a szobája falán. Ahányszor csak ránéz, mindig eszébe jut, hogy milyen jó dolog segíteni a másikon.
Sárkány Nóra 2009. január 14.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Jajj ez nagyon tetszik. Van még több ilyen meséd is?
