Orsi és az ő nagy álma

Orsi nagyon szeretett rajzolni. Amikor csak volt rá alkalma mindig rajzolt valamit. Ez volt a hobbija, a szenvedélye, a mindene. A tanára szerint ráadásul kiváló tehetsége volt hozzá. Az összes rajzversenyen indult, és mindig első helyezést ért el. Minden osztály társáról készített már vázlatot, ami otthon le is festett.

Az iskolába a társai strébernek, és beképzeltnek tartották, mivel csak a rajz érdekelte de a többi tárgyból is jó jegyei voltak. De Edit nem foglalkozott velük, mert tudta, hogy nincs igazuk. Ő arra vágyott, hogy híres festő, vagy rajzművész váljon belőle. De ezt nem hangoztatta senkinek, mert még jobban kinevették volna.

Egy napon odahívatta a rajztanára magához, és azt mondta neki.

      - Itt a nagy alkalom. A kiállításon levő képeidet meg látta egy rajzművész, és 

felfigyelt rá. Azt mondta, ha van kedved, át mehetsz abba az iskolába, ahol Ő is tanít, mert lát fantáziát a rajzaidban.

Most tehát rajtad a sor. Ha úgy döntesz, hogy át mész a másik iskolába, sokkal nagyobb esélyed van arra, hogy az álmaid valóra váljanak. De tudnod kell, hogy nagyon sok munka vár még rád. Én már nem tudok ennél többet mutatni neked. Amit csak lehetett mindent megtanítottam. Nem most kell döntened. Majd rá érsz egy hét múlva választ adni. Gondold át jó alaposan a lehetőségeket.

      - Rendben, és köszönöm, hogy tetszett szólni. Én azt hiszem már tudom is a választ.

     -  De mondtam, hogy várjál még vele. Ne kapkodd el a döntést, nehogy később megbánd.

      – Igen tudom, de én szeretnék innen elmenni, mert elegem van az osztálytársaim piszkálódásából, és szeretném magam máshol is kipróbálni.

       - Látom jól át gondoltad már korábban. Ezért nem is mondok semmit, csak annyit, hogy ha bánt valami, vagy egyszerűen csak beszélgetni van kedved, itt mindig megtalálsz engem, és számíthatsz rám.

     - Köszönöm tanárnő. Ígérem, hogy élni fogok a lehetősséggel.

Teltek, múltak a hetek, hónapok, és Orsi egyre több kiállításon vett részt a rajzaival. A tanárai nem győzték dicsérni az ügyességét, és a fantáziáját. Egyre több, és híresebb festő művészt ismerhetett meg, akik egytől egyik bíztatták, hogy ne hagyja abba a rajzolást, mert hatalmas tehetsége van hozzá.

De azért természetesen arra is szakított időt, hogy a volt rajztanárát meglátogassa. Vele mindig mindent meg lehetett beszélni.

Egyszer csak vége lett a tanítási évnek, és a tanárai szóltak Orsinak, hogy menjen be óra után hozzájuk, mert valami fontosat szeretnének megbeszélni vele.

-          Ezt te kaptad. –nyújtott át egy díszes borítékba öltöztetett levelet az egyik tanár .-

-          Mi van benne? –nézett aggódva a tanáraira Orsi. –

-          Mi nem tudjuk, bontsd fel, és nézd meg Te.

- Orsi remegő kézzel nyitotta fel a borítékot, és elkezdte olvasni a levelet ami benne volt. –

De hiszen ez egy meghívó. -kiáltott fel örömében. -

-          Kaptam egy közelgő kiállításra felkérést, ahol a saját műveimet állítják ki.

      -    Ezt csakis Önöknek köszönhetem. –fordult oda a tanáraihoz Orsi –

      -    Ebben tévedsz. Mert mi hiába akartunk volna kihozni belőled bármit is ha nincs meg hozzá a tehetséged, és az akarat erőd.

Sok sikert kívánunk a kiállításhoz. Biztosan sokan lesznek rá kíváncsiak.

Eljött a nagy nap. Orsi nem is álmodott arról, hogy ilyen sokan lesznek kíváncsiak a képeire. A terembe ahol a képek voltak, meg mozdulni se lehetett, mert olyan sokan voltak. Legnagyobb meg döbbenésére olyanok is eljöttek, akik már ismert nagy művészek, és teljesen el voltak a képeitől ragadtatva. Olyannyira, hogy még némelyik vásárolt is belőle.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.