| Mesék : A lusta lány, és a szorgos fiú története |
A lusta lány, és a szorgos fiú története
A lusta lány, és a szorgos fiú története
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagyon szegény falucska. Ott, ha hiszitek, ha nem, annyi szegény ember lakott, hogy a két kezemen nem tudnám megszámolni őket. Na itt lakott a nagyon szorgos Ádám, és nagyon lusta, Ági. Ádám minden nap ellátta a ház körüli teendőket, és még munkába is elment, míg Ági egész nap csak heverészett. Hiába mondták neki annyiszor, hogy ennek bizony nem lesz jó vége, a válasz mindig ugyan az volt.
-Nincs más dolgotok? Törődjetek magatokkal, és engem hagyjatok nyugton, mert fáradt vagyok. -mondta Ági kissé unottan-
Így hát egy idő elteltével senki se szólt neki, hogy ez nem helyén való. Még akkor sem, amikor látták, hogy a takarítást is elhanyagolta, ugyanis olyan piszkosság volt a házban, hogy a pókók, vígan szőhették a hálójukat, ahova csak akarták. Senki, és semmi nem zavarta meg a nyugalmukat. Az ablakok olyan piszkosak voltak, hogy azon se be, se ki nem lehetett látni.
Egyszer aztán hogy hogy nem gondolt egy merészet Ádám, és megkérte Ági kezét, mivel a lustasága ellenére nagyon meg tetszett neki. El is határozta, hogy meg fogja nevelni, és szorgos láényt fog faragni belőle.
Igaz, hogy mindenki ellenezte ezt a házasságot a faluban, - mivel tudták, hogy Ági milyen lusta- de nem mert szólni senki, nehogy magára haragítsa Ádámot. Úgy gondolták Ádám, tudja, mit akar, –de azért egymás közt pusmogtak, hogy ez nem helyes, és nem lesz ennek a házasságnak jó vége.-
Mindenki sajnálta Ádámot, hogy tönkre teszi az életét. -persze Ádám tudta jól, hogy mit akar, és azt is, hogy nem lesz könnyű dolga, de szerette a kihívásokat.-
A faluban mindenki szerette Ádámot, mert ha kellett segített azokank akiknek szüksége volt rá. Ági viszont soha senkivel nem tett jót, ezrét Őt nem szerették, és nem is igen álltak vele szóba.
De mielőtt Ádám és Ági egybekeltek volna Áginak volt egy kikötése, mielőtt igent mondott volna a házasságra. Mégpedig az, hogy Ádám soha nem kiabálhat vele, és nem emelhet rá kezet, akár mit tehet, nem szól érte soha semmit.
Ádám ezt boldogan meg is ígérte.
Így a fiatalok egybe keltek, és csendesen békében éldegéltek egy kis házban mind a hárman. Nem tévedés, ugyanis velük élt Ádám kutyája is, aki nagyon szerette a gazdáját, és a gazdája is őt.
Teltek múltak a hetek, és Ádám azon kapta magát, hogy az addig tiszta háza egyre rosszabb állapotba került. -ugyanis Ági nem takarított azóta, hogy egybekeltek.-
Ezt már Ádám se nézhette szó nélkül, és elgondolkodott magában mivel kellene rávennie a feleségét, hogy szorgoskodjon a ház körül.
Nem sokáig kellet törnie rajta a fejét, mivel hamar rájött a megoldásra.
A kutyát fogja felhasználni arra, hogy a felesége rájöjjön, ez így nem mehet tovább.
Fogta a kutyát, és kikötötte az asztal lábához, oda, ahol a felesége ült.
Elé rakott egy étellel teli tálat, de úgy, hogy a kutya azt véletlenül se érje el.
-Nem meg kértelek rá, hogy takarísd ki a házat, főzzél, és vásárolj be?
Miközben ezeket a szavakat mondta, egyre több finom falatot tett a rá, és egyre messzebb húzta a kutyától és mivel a kutya nem tudta elérni a finom falatokat, ezért egyre keservesebben nézett a gazdájára, és vonyított, ugrált, próbálta kiszabadítani magát a fogságból.
Ági eközben szótlanul és unott arccal ült az asztalnál, arra várva, mikor ad a férje neki valami ételt, mert kezdett egyre éhesebb lenni.
De Ádám mit se törődve a feleségével leült vele szemben, és elkezdett falatozni. Ági csak nézte egy ideig, mikor már a férje befejezte az étkezést, megkérdezte tőle, hogy Ő miért nem kapott enni.
Ádám úgy tett, mint aki meg se hallja. Eltette a kutya tányérját, odafordult a kutyához, és jó hangosan, hogy Ági is hallja, azt mondta neki.
-Aki nem dolgozik ne is egyék.
Később el oldozta a kutyát, és elment lefeküdni, mivel nagyon el fáradt a munkába.
Ági eközben még midig ott ült az asztalnál, arra várva, hogy hátha kap enni. De tévednie kellet, és ezért üres hassal ment lefeküdni.
Másnap reggel, mielőtt elment Ádám dolgozni, rászólt a kutyára.
-Mire hazajövök, és nem lesz rendbe hozva a ház, a tegnapi naphoz hasonlóan ma se lesz ennivaló a számodra!
-Remélem érthető voltam!
Ágira rá se nézett, már ment is kifele az ajtón.
Mikor elment Ádám Ági fogta magát, és átballagott a szomszédokhoz, hogy tanácsot kérjen tőlük, mit is kellene csinálnia, hogy az esti eset ne ismétlődjön meg.
Az idős asszonyok ellátták jó tanácsokkal, miszerint tegye rendbe a házat, mosson, főzzön, vásároljon be, és akkor biztosan nem kerül sor újabb verésre.
Ági megfogadta az idős nénik tanácsát, és hazament, kitakarította a lakást, bevásárolt az ebédhez, és mire a férje hazaért csodálkozva látta, hogy a felesége milyen szépen ki takarította a lakást, sőt, még finom ebéd is van.
-Úgy látom, megtanultad a tegnapi leckét. –fordult oda a kutyához-
-Jaj, drága férjem minden munkát elvégzek, anélkül, hogy kérnéd, csak ne éheztesd azt a szegény kutyát.
Ádám nem akart hinni a fülének, ezért odafordult a feleségéhez, és rákérdezett, hogy az imént jól hallotta e amit mondott.
-Azt mondod, hogy minden munkát megcsinálsz, jól értettem?
-Igen, csak ne éheztesd azt a szegény kutyát, mert nagyon megsajnáltam az este.
-Jól van, de csak akkor nem fogom éheztetni, ha ezen túl tényleg megcsinálod a házimunkát.
-Meg ígérem.
Telt múlt az idő, és Ági be tartotta a szavát. Ennek köszönhetően még ma is boldogan éldegélnek. Sőt még a falu lakói is a szívükbe zárták.
Itt a vége, fuss el véle.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó