|
Andrea szomorú sorsa
Sárkány Nóra 2011.04.28. 11:43
Ez egy igaz történet a szereplők is igazik, de a neveket bizonyos okok miatt meg változtattam.
Andreának sajnos nem volt boldog a gyerek kora. A szülei nem szerették, és ezt mindig is éreztették vele. Ezt nemcsak ő érezte így, hanem sajnos ez így volt. Öt éves volt, amikor a testvére megszületett. Attól fogva még jobban kirekesztették őt a szülei. Mert már csak a testvére számított. De nem haragudott ezért a testvérére, hiszen ő nem tehetett semmiről. Ha a család elment sétálni, akkor ő mindig a szülei mögött ballagott, mert nem engedték neki, hogy mellettük menjen. Úgy cselekedtek vele, mintha ő ott se lenne, vagy nem közéjük tartozna. Hogy ennek mi volt az oka? Sajnos nagyon egyszerű. Fejlődési rendellenességgel született, és ezért nagyon szégyellték őt. Pedig pont nekik kellett volna átsegíteniük a nehézségeken. De nem így történt. Még az volt a szerencséje, hogy a nagyszüleire mindig számíthatott. Vagyis, csak rájuk számíthatott. Ők nevelték fel, mikor a szülei elhagyták őt és a testvérét. Nem törődtek velük. Inkább lemondtak róluk. Ez persze Andreának nagyon fájt, és elhatározta, hogy soha többé nem áll szóba a szüleivel. Akik ismerték mind azt mondták neki, hogy ha idősebb lesz, akkor ez meg fog változni. Hisz akkor biztosan nem így gondolkodik a történtekről. De ő hallani se akart arról, hogy valaha is megbocsásson a szüleinek. Pedig voltak, akik ezt nem hitték el neki.
- Úgyis meg fogsz nekik bocsátani egyszer, hisz mégis csak a szüleid, és ha majd szükségük lesz rád, akkor el fogod felejteni a rosszat. A harag átváltozik szeretetté.
-Én ugyan soha -hangzott ilyenkor az őszinte szívből jövő válasz. Hiszen ezt csak én tudom mit éltem át kiskoromba. Miken mentem kersztül miattuk. Állandóan kisebb rendűségi érzésem volt miattuk. Ha a nagyszüleim nem vettek volna magukhoz, akkor biztosan nem lett volna jó sorsom. De ezt csak én érthetem meg, mert én éltem át a sok rosszat. Meg különben is, nem szeretem, ha megszabják nekem, hogy mikor mit kell(ene) gondolnom, és éreznem irántuk, velük kapcsolatban.
Teltek az évek, és az ismerősök nem piszkálták Andreát a véleményükkel.
Közben sajnos meghalt Andrea nagyapja, és a halála utáni napon ismét csengett a telefon.
-Igaz, meghalt az apám, kérdezte a telefonba a jól ismert hang.
-Igen sajnos igaz, de nem ajánljuk, hogy el gyere a temetésére, mert már így is elég sok fájdalmat okoztál nekünk, mondta Andrea nagymamája a telefonba.
Ezután évekig nem halott az édesanyjáról semmit, de nem is hiányozott neki. Egyszer az édesanyja elkezdte őket először telefonon, majd személyesen zaklatni. Mindig kitalált valami indokot, hogy felkeresse őket. Később már ott tartott, hogy elkezdett hazudozni róluk. Olyan dolgokat mondott, amivel szégyenbe akarta őket hozni. De szerencsére azok, akikkel beszélt jól tudták az igazságot, ezért nem hittek neki.
De mindez mintha nem lenne elég, még Andreát is felkereste egyszer a kórházban.
-Hallom beteg vagy. –mondta neki aggódó hangon.
-Semmi közünk egymáshoz, kérem, távozzon innen.-szólította fel Andrea az édesanyját.
Látszott rajta, hogy nem ezt a választ várta, mert eléggé mérgesen távozott.
Nem tudom honnan tudta meg, hogy itt vagyok, de ha legközelebb idejön akkor újból el fogom küldeni.-gondolta magában.
De szerencsére erre nem került sor.
Azóta eltelt pár év, és szerencsére az óta ismét nem hallanak róla semmit.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Milyen szülő az ilyen?